Semmi rendkívüli
Itt dolgozok a Szabadság téri irodában, abban az épületben, ahol életem első 17 évét töltöttem. Itt követtem el 18 tettestársammal az Országgyűlési Tudósítások című kamaszcsínyt a fordulat évében a Vécsey utcában. Bent voltam tegnap is, amikor pár tízezer ember tüntetett a Kossuth téren. Nem tudom pontosan, hogy 30 vagy 50 ezer ember volt, de elég jól tudok becsülni. Nem 10, az biztos. Aztán láttam, hallottam az esti híradásokat. Nem történt semmi rendkívüli. Aha.
Nemcsak itthon nem történt semmi rendkívüli. Külföldön se. Ebből a semmiből kaptam egy csokorra valót e-mailen az előbb. Lehet, hogy megint érdemes áttérni a magáncsatornákra? Beköszöntőben a digitális szamizdat korszaka? Nem tudok jól külföldiül, de akik a blogomat olvassák, azoknak a többsége tud, ahogy a gyerekeim és az unokáim is. Szerencsére nem a monoglottságomat örökölték. Remélem, nem okozok tehát zavart ezzel a néhány linkkel, amik angolul illusztrálják, hogy nem történik a világban semmi rendkívüli.
100.000 rally against austerity…
És magyarul is, egy nyúlfarknyi:
400 tüntetőt állítottak elő New Yorkban…
Zajlik a semmi. Közben…
„Pék Mária halat rántott, túrós csuszát készített, s a társaság férfi tagjai snaplisztak.”