Énekeljétek ki a börtönből

„Énekeljétek ki a börtönből”

„Énekeljétek ki a börtönből” – írta Orsi Amerikából. Megtörtént Orsi. Mire sor került erre a hihetetlen találkozásra a börtön falának két oldalán Ági és a család – a szűkebb család és a családok családja – között, addigra már tudtuk, hogy másnap kiengedik őt. Tudtuk, hogy ha nem is korlátlan szabadságban, de az eddiginél sokkal szabadabban, szerettei körében töltheti az ünnepeket. Hogy ismét közöttünk lehet Ági, akinek a szabadulásáért, annyi, de annyi otthon és kórházban szült és született nő és férfi, család és családtag, barát és kolléga, ismerős és ismeretlen, rokon vagy szimpatizáns, szakember és laikus, jogász, újságíró, pedagógus, művész, tudós, politikus, véleményformáló, híres ember és névtelen támogató küzdött láthatóan vagy a háttérben láthatatlanul, vagy imádkozott – mindenki a maga módján.

És megtörtént. Megtörtént, hogy a 60 nap letelte előtt, nem kivárva a január 8-át, az ügyészség kezdeményezésére a bíróság úgy döntött, hogy indokolatlan a fogvatartás eddigi módjának további fenntartása. Nem hiába álltak a transzparensekkel nap, mint nap a tiltakozók, akik a jogtalanságokra, az indokolatlanságra akarták felhívni a figyelmet. Vagy nem ezért született a döntés? Nem hiába álltak kis Ági ügyéért Prágától New York-ig külföldön is. Vagy nem ezért született a döntés? Nem hiába nyílt két kiállítás a képviselőházban – micsoda képtelenség – az otthonszülésről Ági születésnapján. Vagy nem ezért született a döntés?  Nem hiába fordultak Ági ügyvédjei az ügyészséghez a házi őrizetet elrendelő döntés iránti kérelemmel. Vagy nem ezért született a döntés? Nem hiába adtuk tovább és tovább a hírt, az információt fáradhatatlanul 77 napon át, következetes eszközökkel. Vagy nem ezért született a döntés? Nem hiába próbáltunk érveket szegezni az érvekkel szembe, és mindvégig a jogi és emberi normák által szabott keretek között érvényt szerezni az igazságnak. Vagy nem ezért született a döntés? Nem hiába voltak a mértéktartó, de tudatos és határozott demonstrációk. Vagy nem ezért született a döntés? Nem hiába volt a család összefogása és kiállása Ágiért olyan, hogy annak tisztasága és ereje azok számára is szívenütő volt, akik nem vagy nem mindenben értettek egyet Ági nézeteivel.  Vagy nem miattuk született a döntés?

Senki sem tudhatja, mi az a tényező, ami nélkül összeroskadt volna az az ok-okozatiságnak az a gúlája, ami a szabadulást hozó döntéshez vezetett. Az összefogás, a kitartás, az elkötelezettség, a szívek együtt dobbanása, ami kihozott Ági: Isten hozott!

Aki ott volt tegnap este a Nagy Ignác utcában, az tudja, hogy bármilyen sokan voltunk is – mert sokan voltunk – olyan meghitt, olyan intim, olyan családias légkörben, ahogyan ott együtt volt az a több száz ember, csak nagyon szűk körben élünk át lenni az emberek. Elmondani ezt nem is lehet, de a képriportok közül talán Hajdrák Tímea fotói adják legjobban vissza azt, amire gondolok. De itt vannak a Népszava felvételei is, vagy Zemlényi Zoltán képei, kedvére gyönyörködhet benne, aki szívesen teszi.

Ez a rendhagyó esemény, a börtönből való szabadulás, a fogság 77 napján, a Fény születésének napján, a téli napforduló napján, a telihold, és  a teljes holdfogyatkozás napján, Geréb Ági születésének másnapján… – mindenképpen ajándék. Ajándék, ami még akkor is könnyülést jelent mindannyiunknak, ha nem feledjük, hogy a házi őrizet is méltatlan. Az egész eljárás méltatlan, és az, hogy a fogságnak a kommunikációt is kizáró szakasza éppen az intézeten kívüli szülés szabályozására születő jogszabály szövegének véglegesítéséig tartott kirekesztve ezzel a szabályozás körüli bábáskodásból a legilletékesebbet – a legméltatlanabb.

De ki az a hígagyú, aki elhiszi, hogy Ági nem volt köztünk a rendelettervezet elkészítésekor? Hiszen valamennyien, akiknek közünk volt hozzá, tőle tanultuk. Hiszen 2002-ben a hamarosan véget érő évtized első beadvány megszületésekor és 2007-2008-ban vele dolgoztuk bele magunkat a jogszabály előkészítés részleteibe. Mi lenne itt nélküle? – Akkor zárták őt el a többiektől 77 napra, amikor már kialakult állt az a tudatosságból, felkészültségből, elkötelezettségből, összetartásból, érzékenységből, és a részletekre való odafigyelés képességéből szőtt erőtér aminek ő a forrása. Itt volt közöttünk, általunk, bennünk, akkor is, amikor fizikailag nem tudtunk beszélni vele. Ha elakadtunk befelé hallgatóztunk, őt kérdeztük, és ő válaszolt. Talán próbája volt ez annak, hogy mi történik majd, ha nem lesz már köztünk. Az történik majd, hogy köztünk lesz akkor is.

77 nap, mint egy próbatétel, mint egy ószövetségi történet, mint egy népmese címe. Ági 77 napja. Még valamit. Amikor már tudott valamit mondani az éneklés után, azt mondta, annak örül a legjobban, hogy mindenki úgy ünnepelhet a családjával, hogy nem kell közben tüntetnie. Érte demonstrálni. – Ez annyira jellemző rá. Így csak a született bábák gondolkoznak.

Ehhez a téli napfordulóhoz tartozó cikkekhez nem írtam külön-külön felvezető szöveget (leadet). Kattintsatok a www.dokumentumtar.com linkre. Ott találjátok az előző napoknak, heteknek a dokumentumait. Tallózzatok köztük tetszésetek szerint.

Sok a hasonló cikk, azonos tartalom? – Igen. Fontosnak tartottam, hogy a krónikás szerepét is felvállalja valaki. Minél szélesebb körből, minél teljesebben összegyűjteni, amit lehet, hogy emlékezhessünk rá, amikor arra lesz szükségünk.

Haas György