Segítsünk Iványi Gáboréknak
…hogy tovább segíthessenek nekünk, a testvéreinknek, az ország elesettjeinek, s ezen keresztül az országnak és a jobbra törekvő erőknek. Mától hétfőig (szeptember 23-tól 30-ig) ide is felteszem a legfontosabb információkat, amivel segíthetjük, segíthetitek az összefogást, csatlakozást még most, az utolsó órákban.
A tagságot megerősítő nyilatkozat, aminek kitöltésével és elküldésével segíthetsz.
Miről van szó?
1.
A legjobb, ha rászánsz 9 percet, és meghallgatod Dési János interjúját.
Iványi Gábor a Klubrádióban szeptember 18.
2.
Ha inkább olvasnál, olvasd el ezt:
3.
Polémia a facebookon
Réka:
Most, ebben a helyzetben bizonyára nem lesz szimpatikus, amit írok, de az állam és egyház(ak) szétválasztása azt is kellene, hogy jelentse, hogy nem kell, hogy az állam bármit, bárminek is elismerjen, mert nem osztogat javakat, adóbevételt, stb.. Találják meg az egyházak a maguk működéséhez szükséges forrásokat közvetlenül a híveiktől.
Én:
Az adó egy részének továbbajánlása éppen az egyszerűsége miatt, azért, mert senki nem érzi azt, hogy magától gurítja el az egyébként magánál tartható forintokat, egy nagyon is működő módja volt a támogatásnak civileknél, egyházaknál egyaránt. Az állam itt ugyanúgy csak közvetítő állomás volt, mint bármely vállalkozás az átutazó tételként viselkedő áfa esetében: itt megkapod, ott kifizeted, nem a tiéd. A nemzetközi szinten is példamutató jogszabályt (1996. évi CXXVI. törvény a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról) se az állam hozta, hanem az országgyűlés. Amíg ennek az orbáni értelemben vett államosítása meg nem történt, addig nagyon is működött, minden – egyre sikamlósabb és bizonytalanabb és önkényesebb szempontok alapján működő – pályázati szisztémánál jobban.
Ha itt az államnak a puszta lemondáson túli szerepét túlhangsúlyozzuk, az szerintem egy olyan működő kezdeményezés visszaszorításához vezethet, ami figyelembe vette azt is, hogy a támogatási kultúra nálunk fejletlen, a polgári jólétet pedig a többség csak filmekből, és emlékekből ismeri. Én nem annak alapján diferenciálnék, hogy egyház vagy egyesület, hanem hogy mit és hogyan tesznek, és rábíznám a csakazértis nagykorúnak tekintett adózókra, hogy kinek a javára kívánnak rendelkezni az adójuk általuk továbbirányítható 1+1%-áról.
Még valamit. Ha most az aláírásra buzdítást gyengítjük a törvény alapjaiban történő megváltoztatására irányuló javaslatunkkal, akkor valójában a törvényt nem tudjuk megváltoztatni, tehát a kormány kegyeltjei megkapják azt, amit nekik szánnak a kedvelőik, vagyis ha a MET támogatókat gyűjtő kampányát egy tágabb összefüggésekre pillantó érvelés energiájával fékezzük, nem érünk el mást vele, mint ezt, hogy azoknak a kegyelteknek a köréből, akik a (kormány)zsűri értékelése alapján megkaphatják ezt a támogatást, kirekesztjük a közönségszavazatokkal még helyezést remélhető Iványi Gáborékat, akiknek a hátrányos megkülönböztetése mögött – jól tudjuk – a politikai együttműködés, a korrumpálhatóságra való hajlandóság hiánya szolgál.
Miután az egy plusz egy százalék egyelőre létezik, megkettőzött erővel buzdítok mindenkit, hogy segítse őket így is, függetlenül attól, hogy holnapra – helyesen vagy helytelenül – megszüntet(tet)jük az egy százalékos felajánlás lehetőségét vagy sem.
A tagságot megerősítő nyilatkozat, aminek kitöltésével és elküldésével segíthetsz.
Minden nyilatkozat fontos, de a megosztás, a továbbítás is az. – Köszönöm, ha segítesz.