A hetedik

E hazában ha ütsz tanyát,
hétszer válaszd meg a javát!
Egyszer azt, ki késznek látszik,
egyszer ki erőset játszik,
egyszer azt, ki felkent szónok,
egyszer ki bölcs, bár nem szólott,
egyszer azt, ki koma, sógor,
egyszer azt, ki szájon csókol.
Megvolt a hat, de mire mégy?
A hetedik te magad légy!

József Attila után szabadon. Szabadon? – Hát éppen ez az…

Tavaly október 16-án elbúcsúztam a blog olvasóitól. Akkor azt hittem, jövő év tavaszáig tart a dolgom a láthatatlanok oldalán. De elég volt ez a fél év. Félidőben rátaláltam valamire a zaj mögött. Ez volt az: Cselekvő csend. Most pedig elindult a csendből valami a cselekvés felé. Számok. 90, 94, 98, 2, 6, 10… – a hetedik te magad légy. Én? – Nem. Te. Meg te. Ti. És ő. És ők. Mi. Mi mind.Ő. Ők. Mi.

„Ezt azért nem hittem volna. Hogy politikával fogsz foglalkozni” – mondta valaki nemrég. Furcsa volt az ő szemével megpillantani magamat. Tényleg, mit művelek? Akárhogy is, de valamit, ami nem comme il faut. De tulajdonképpen mi az, ami nem szalonképes? Hiszen ő is mindig a változásért dolgozott. A jobbításért. Az emberek fejében lévő feltételek megváltoztatását segítette. Hát mit csinálok én? Ugyanezt. Az informált döntést segítem mások és a magam számára is. A tudatosságot. Miért politika ez, és miért nem az, amit te csinálsz, Kati? Nézem a Wikit. „A közügyekre ugyanazt a latin kifejezést (res publica) használták, mint a köztársaságra, hiszen a köztársaságban mindenki részt vesz a közügyek megoldásában, vagyis a politikában.” – Hol csúszott ez el?

Akárhol is, egyre többen vannak, akik úgy érzik, hogy így nem mehet tovább, de nem tudják, hogy akkor hogyan. Nem tudják, hogy mit tehetnek, tehetnek-e valamit, és ha igen, hogyan. Nem lesz-e belőle bajuk. És biztos-e, hogy a jó utat választják. Akikkel hozzáláttam a válaszkereséshez, azokkal egy olyan kerekasztalt, beszélgetőkört, teamet, műhelyt, törzsasztalt, mikroközösséget alkotunk, amelynek a létrehozására bárki képes. A lényege éppen az, hogy nem vagyunk politikusok, de érintetteknek érezzük magunkat a polisz életének további alakulásában. Nem hiszünk többé abban, hogy ott van valahol a nagypolitika, itt meg mi a hozzá nem értő obligón kívüliek gyülekezete.

Tudjuk, hogy van választásunk. Tudjuk, hogy csak alulról felfelé, s belülről kifelé haladó változásokra lehet tartós és átfogó változást építeni. Tudjuk, hogy sok száz, sok ezer, sok tízezer olyan beszélgetőkörnek kell megszületnie – és hisszük, hogy fog is –, mint az, amelyikben mi találkozunk hétről hétre, s amit Kedd esti beszélgetéseknek hívunk. Tudjuk, hogy a legfontosabb feladatunk, hogy akikkel kapcsolatba kerülünk, azok ráébredjenek arra, hogy számítanak, hogy szükség van rájuk, hogy fontosak, hogy képesek tenni azért, hogy változzon a környezet, amiben élünk, s változzunk mi magunk is, a változtatók. Tudjuk, hogy a jelen megteremtésében viselt felelősségének tudatosítása és vállalása nélkül nem válunk szabaddá arra, hogy egy más jövő teremtésében eséllyel vehessünk részt. Tudjuk, hogy felbecsülhetetlen jelentősége van annak az információs kalákának, aminek az építése mellett elköteleztük magunkat. Tudjuk, hogy számos, a miénkhez hasonló civil kezdeményezés van – többnek a képviselőivel találkoztam ma a Városligetben – s ezek egymásra találása, dialógusa, összefogása ugyanolyan fontos, mint az egyes embereké. Tudjuk, hogy a képviseleti demokrácia kora lejáróban van, de azt is, hogy nem lehet egyik napról a másikra leváltani. Tudjuk, hogy nem kormány-, hanem rendszerváltozásra van szükség, és bármit teszünk is, egyik se biztos, hogy bekövetkezik be 2014. május 25-én. De azt is tudjuk, hogy a folyamat már elkezdődött, mélyül, szélesedik és feltartóztathatatlanul folytatódik. Tudjuk, hogy ennek a folyamatnak részesei vagyunk, és a mi dolgunk, hogy megteremtsük önmagunkban és a kapcsolatainkban, és a kisközösségekben és e közösségek egymáshoz való kapcsolódásában azt, amit a világban látni szeretnénk. Tudjuk, hogy ez a folyamat nem sürgethető, s hogy a demokrácia nem olyasmi, amit egyszer felépítünk, aztán beleköltözünk, hanem egy érzékeny egyensúlyi állapot, amit naponta kell újraépíteni. És tudjuk, hogy milyen mérhetetlenül sokat nem tudunk.

Innovátor voltam. Szabadságmíves lettem. Most pedig hívlak téged is, hogy légy a saját szabadságod kovácsa. Aki segít bennünket abban, hogy eljusson hozzánk a sokminden, amit még nem tudunk, az te magad légy. Te magad légy a változás, amit a világban látni akarsz. Hidd el, sokkal többet tudsz, sokkal többre vgy képes, sokkal fontosabb, hogy megteszed-e ezt a lépést, mint gondolnád.

Nézz körül, hogy kihez vagy kikhez tudsz kapcsolódni, mert „Hiába fürösztöd önmagadban, Csak másban moshatod meg arcodat”. Ha azt is szemügyre szeretnéd venni, amiben mi vagyunk, kopogtass be a te@ahetedik.hu címen. De ne csak rólunk tájékozódj, mielőtt kapcsolódnál valahová. Egyre több közösség lépett a függetlenség és kapcsolódás kereszteződésében ébredő tudatosság útjára, és hívnak, hívunk téged is. Pillantsd meg őket magad körül, és hagyd, hogy kiválasztódjon közülük a tiéd.