Hogyan váltam nagyvárosi serpává?

A „Sétálj velem” gondolata egy rádióinterjú nyomán született bennem. Lénárd Anna, a Budapesti Aszfaltprojekt gazdája mesélt azokról a sétákról, amelyeket a budapestieknek ajánlanak – Budapesten. „Fedezd fel velünk azt, amiről azt gondoltad, hogy ismered” – ilyesféle üzenettel indulnak a 2-3 órás séták, amelyeknek során a város egy-egy kis részének nem ismert történetét, üzeneteit ismerik meg a séta résztvevői.

Aztán visszagondoltam rá, mit csináltam az elmúlt hetekben, hónapokban, s rájöttem, hogy valami hasonlót: hol ezzel, hol azzal sétáltam, csak úgy céltalanul, s fedeztem fel velük egy-egy olyan részét (s a részletek összefüggéseit) a bennük gomolygó emlékek, érzések, gondolatok sokaságának, amire nem láttak rá így a séta előtt.

Mi lenne, ha engedném, hogy ez a kísérés kerüljön az első helyre a dolgaim között? – kérdeztem magamtól, majd felhívtam három ismerősömet, akiknek habitusa, értékrendje, gondolkodásmódja olyan messze állnak egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Talán nincs is más dolog, amiben közös a véleményük, mint az, amit válaszoltak: „Ne keress tovább, Gyuri. Ez annyira te vagy, hogy minden további agyalás csak gyengíthet rajta. Még a név is jó, így, ahogy van, ahogy felbukkant benned. Sétálj velem. Hagyd a barokkos körmondataidat, inkább vedd elő a naptáradat. Megyek sétálni veled. Mikor van a legközelebbi időpont?”

Hát ez elég meggyőző volt. Csináltam gyorsan egy facebook oldalt, hogy kipróbáljam, mások is így érzik-e. Így érezték. Az első hét során 150-en csatlakoztak, most már a 700-hoz közelítenek, és a növekedés természetesen nem állt le. Sétálnak velem, vagyis én velük, akad olyan nap, hogy kétszer is. Így lettem városi serpa.

HONNAN JÖTTEM?

Akadnak persze, akik nem állnak meg itt. Jó, rendben – mondják – de mégis az előzmények, az alapok, amikre ez a „homo ambulantes” funkció ráépülhetett? – Miközben tökéletesen megértem őket, elgondolkodom, hogy a pszichoterápiás múltamról beszéljek-e (évekig jártam pszichoanalízisbe Hidas Györgyhöz, tranzakciónalízisbe Oldal Krisztinához, tanultam autogén tréninget Bagdy Emőkétől, szimbólumterápiát Szőnyi Magdától – a szimbólumterápia a Coué féle autoszuggesztív módszer, a Schultz-féle autogén tréning és a Leuner-féle katatim imagináció kombinációja –, Rorschach tesztet Kapusi Gyulától és így tovább), vagy a mentálhigiénés mozgalom elindításában való részvételemről, az első modellkísérleteiről írjak inkább: arról, hogy részt vettem részt vettem a Robert Weiss féle válási szemináriumon, majd alkalmaztam a tanultakat csoportokban, vagy hogy a szervezetépítés és -fejlesztés akkoriban újnak számító módszereivel nem kevés team- és közösségépítés elkövetésében voltam tettestárs (ezek közé tartozott például a Tatabánya Ifjúsági Telefonszolgálat elindítása), vagy hogy éveken át főszervezője voltam a Pszichológiai Kultúra Hete című országos rendezvénysorozatnak, vagy hogy a magyar szakos bölcsész előadói diploma megszerzése során andragógiai témakörű tárgyakat is hallgattam, a diplomamunkámmal viszont a pszicholingvisztika területére kirándultam egy első interjú első 10 percének 110 oldalas mikroanalízisével.

Ami odavezetett, ahol most vagyok, az nem ezeknek a találomra kiragadott részleteknek összessége, hanem az életem. Nemrég leporoltam egy kicsit a 3 évvel ezelőtt közzétett önéletrajzomat, hogy felkínálhassam azoknak, akik többet szeretnének tudni arról, hogy honnan jöttem, és ki fia-borja vagyok.

A más fórumokon való megjelenésekből a Kultúrpart oldalán a Harsányi Timea tollából megjelent interjút ajánlom. Aki inkább meghallgatna valamit, annak a Klubrádió Szombat délelőtt című műsorában elhangzott beszélgetést Kun Zsuzsával. Az első rész (5:50-től) ezen a linken érhető el, a rövid (mindössze 2 perc 11 másodperces) vége pedig ezen a linken.

(Ha az első rész végén nem kapcsolod ki, versmondás kezdődik.
Más ügy, de a SoundCloud rendszerében nem tudtam eltüntetni.)