Hol, hogyan, kivel

Sok százezren hallgatják a Bumeráng műsorát hétfőn reggel,

amelyben Ildikó az otthonszülés védelmére kelt Bochkor Gáborral és Boros Lajossal szemben.

Ott és akkor nem kapott teret, de itt és most megismerhetjük az érveit.

Nem azért tartom fontosnak ezt a beszélgetést megismerni, mert minden részletével egyetértek,

hanem azért, mert példa, hogy milyen sokféle módon lehet gondolkodni ugyanarról.

Remélem, a szülészeti reform egyre kevésbé korlátozódik az „otthon vagy kórházban” hamis szembeállítására.

Mert ha otthon, akkor az nem kérdés, hogy hogyan?

• Egyedül?
  (Az intézeten kívüli szülések többsége nem tervezett, szaksegítség nélkül történik, csak erről nem cikkeznek…)
• Szaksegítséggel?
• Milyennel? (Kevesen tudják, hogy több bába- és dúlakör is van az országban,
  de amíg nem háborítatlan az intézeten kívüli szülés biztonságát óvó szakemberek a tevékenysége,
  addig nehéz nyilvánosságot biztosítani a számukra.)
• Otthon, de nem a szülő nő otthonában, hanem valaki máséban?
• Születésházban?
• És ha kórházban, akkor ambulánsan?
• Vagy napokig bent maradva?
  És kivel?
• Bábával?
• Orvossal?
• Szülésznővel és dúlával, úgy, hogy az orvos csak kéznél van?
• Beavatkozásokkal, vagy anélkül?
• Hanyatt fekve, hogy az orvosnak kényelmes legyen,
  vagy olyan pózban, ahogy a szülőnek és a születőnek a legjobb?

Vegyük észre, hogy egy szabad országban,

ahol szabadon megválasztható, hogy hol, hogyan és kivel nemzem és szülöm a gyermekeimet,

és hol, hogyan és kivel haldoklok, ha a tudat tisztasága megadatott,

a hol kérdésre se csak két szóval lehet felelni,

s a hogyan és kivel legalább annyira fontosak, ha nem jobban…

De térjünk vissza Ildikóhoz, aki szerint a születendő gyermek nem betegség, hanem maga az élet.

És egy másik esemény tegnapról…

Geréb Ági letartóztatása motiválta a létrejöttét,

de nem róla szólt az Ezekben az időtlen órákban című színházi előadás,

amelyben tizenhárom színész mesél szülés és születéstörténeteket.