Kapd el a babát…

…nyöszörögte Laura, amikor érezte, hogy másodpercek sincsenek hátra és már csusszant is ki az ezerráncú kis fejecske után a válla, a karja, az egész teste, síkosan, mint a hal, melegen, mint a puha emberi szövet, és nyákosan, mint az újszülöttek, szülésszag volt, a kihegyezett figyelem másodpercei, a pillanat dermedtsége, amiben a cselekvés vonszolja maga után a lusta gondolatot − mennyire fiú! − kerekedett el a szemem a feszesen gömbölyödő zacskó láttán, és már hallottam is Laura hangját, add ide − adom, mondtam, de ahhoz, hogy adhassam, széjjelebb kell tenned a lábadat − mert hátul voltam, Laura pedig az ágynak használt szivacson a térd-könyök tartásban görnyedt előre, Misko, cat it off! − hallottam Laurát ismét, vágjátok le a bugyit, Misko már ott is volt az ollóval, ahogy szabad lett az út, már adtam is előre a lucskos, puha, meleg szuszogót, s ő már vette is a kezébe, ölelte magához, övé is volt… Csak két perccel később jutott eszembe az órára pillantani. Reggel 8 óra 18, tehát 16-kor látta meg a napvilágot, és sírt fel. Közben megjött Valéria, az olasz bába, aki tette a dolgát, de a köldökzsinór elvágását még felkínálta az apukának és a nagypapának- Az édesapa nem élt vele, lezártam hát a nagypapa-bábaságomat a köldökzsinór elvágásával.

Kegyelmes az Isten hozzánk! − írta egy megbecsült barátom, egy igaz ember nemsokára, amikor hírét vette a történteknek. Isten hozta a kis drágát Klára, Clarissa napján, ami annyit jelenti: ékesen pontos − írta Soma kicsit később. Hát, ami azt illeti, Leon érkezését Laura saját lelke naptárában a harminckilencedik hét második napjára tette. És mindez két nappal ezelőtt, augusztus 12-én, csütörtökön, Lau várandósságának kettőszázhatvannyolcadik napján történt. Ékesen pontos… − Mint ahogy a neve is. Nem csak azért, mert az Oroszlán havában született, hanem azért is, mert ha visszafelé olvasod, akkor megkapod annak a kisfiúnak a nevét, aki ott volt ennél a szülésnél, mint Leon kistestvére… Itt láthatod őt.