Ki viszi levelem hamarabb Prágába?

Meghalt a nagypapa. A család tanácstalan volt: nem tudták, mit mondjanak a hét éves Krisztinek. Végül azt mondták, hogy elutazott. Eljött a karácsony este. Kriszti mindenkinek készített valami ajándékot a fa alá, amit becsomagolt. Napónak is. A család sorra bontogatta Kriszti feldíszített dobozait – végül nagyapóé is sorra került. A doboz üres volt.

Mindez több mint 30 éve történt. Első feleségem unokahúga, Kriszti maga is anyukává vált azóta. A világ azonban ebben a dologban nem sokat változott a nemzedékváltás során: senki nem tanított meg bennünket arra, hogy hogyan mondjuk el nekik. Vagy ha mégis, akkor nem tudunk róla.

Mert ki tud róla, hogy – Rutkai Bori ihletett, gyönyörű rajzaival – itt van, megszületett a könyv? Kiadója a Móra. Hasonlóról se hallottam soha. Amikor Magdi megmutatta a kéziratot, elöntött a hála és lelkesedés: azt képzeltem, hogy hangos lesz tőle a média, hiszen annyira, de annyira eszköztelenek vagyunk abban, hogy hogyan kezdjünk hozzá, hogyan közelítsük meg, hogyan mondjuk el nekik! – De nem. Bárkinek a kezébe adom, meglepődve, gyönyörködve forgatja, és azt mondja, amit utoljára egy tegnap kapott levélben olvastam: „Bár lett volna már akkor is, amikor apu/anyu meghalt, mennyivel könnyebb lett volna vele feldolgozni a gyászt a gyerekekkel…”

Mondd: te hallottál erről a könyvről, amíg el nem kezdted olvasni ezt a blogbejegyzést? És az ismerőseid? Húsz közül tizenkilenc ember nem hallott róla. Itt van a segítség, de nem jut el az üzenete az érdekeltekhez. Hogyan hidalhatnánk át ezt az információs szakadékot abban a korban, amikor a kiadóknak a semminél is kevesebb pénzük jut a nem pénzhozó bestseller típusú könyvek marketingjére? – Ha van ötleted, kérlek, oszd meg vele, vagyis Magdival a magdolna.singer@gmail.com címen, vagy csak oszd meg ezt az üzenetet, vagy tedd, amit a legjobbnak érzel.

A könyv ismertetője:

Boldogan éltek, míg meg nem haltak végződik a mese. És azután? Amikor a kisgyerek a halál szót hallja, vajon belegondol-e, mit is jelent valójában? Ha megkérdezi a szüleitől, vajon kap-e rá megnyugtató választ? Ez a kötet megmutatja, hogy lehet és kell is beszélni a halálról, a szomorúságról, a dühről, a bűntudatról és mindenféle érzelemről, amely a gyász gyakori kísérője. A szülőknek fogódzót nyújt, hogyan állhatnak gyászoló gyermekük mellé, foglalkoztató feladataival pedig segíti a gyerekek gyászfeldolgozását, és hogy eljussanak ahhoz a felismeréshez, hogy a halál az élet velejárója, nem titkolni és szégyellni való dolog, megtapasztalhatja, miképpen lehet a szeretetteljes együttlétekben kapaszkodót találni és eljutni a lelki megbékélés felé. A kötetnek minden család könyvespolcán ott a helye, hiszen lehetőséget teremt az elveszett hozzátartozó hiányának feldolgozására, a közös családi beszélgetésekre. 7-11 éves korosztálynak.