Szülői értekezlet
Nem győzöm. Nem vagyok képes feldolgozni az agytikkasztó híreket. – Te hogy csinálod? Ma reggel kaptam hírt egy barátom öngyilkosságáról. Rögtön utána egy hírt arról, hogy hogyan zárja szorosra a sorait a rendőri-bírói metaszerveződés (nevezzük így) abban a koncepciós perben, ami nemcsak a néhai igazságszolgáltatás, hanem a búcsút intő jogszolgáltatás megcsúfolása is. Kisvártatva kapok egy levelet, amiben a saját megírni készült soraimra ismerek rá. Részlet:
„Rengeteg Facebook ismerős, sokféle területről sokszínű politikai borzalmat oszt meg velem nap mint nap. Ülök a közepében, s lassan úgy érzem magamat, mint az utca hírmondója. Tétlenül, bár mégsem egészen úgy, mert legalább az információkat továbbítom. De ezerszer is felmerül a kérdés bennem: Ennyi elég? Mit tehetnék még? Ér vajon valamit egy ember cselekvése? Tízé? Százé? Ezeré? Minden oldalról körbeszorítva, így érzem sokad magunkat. S közben a mindennapok telnek,mintha nem is lenne mögötte a háttérborzalom…”
Hétvégén meglátogattam a bronzba dermedt Attilát. Kétszer is. Verset mondtam neki, az ő verseit. Komoran nézett maga elé. Amikor már a többieket hallgattam, odalépett hozzám egy pedagógus. Kezembe nyomott egy levelet, amit a képviselőkhöz írt. A képviselőkhöz! Akiket annyi bizalommal szólítottam meg a hozzájuk írt levélben 22 évvel ezelőtt én is… Ott várta az ülésteremben a helyükön mindegyiküket. 1989-ben történt, amikor az Országgyűlési Tudósításokat megjelentettük. – Most? Öt ujj is sok hozzá, hogy kiszámítsuk ennek a levélnek a sorsát. De közreadom. Közreadom, mert még mindig van, aki azt kérdezi tőlem, hogy mi a baj? – Hogy mi a baj? A legnagyobb baj az, hogy akadnak, akik nem tudják, hogy baj van, és akik tudják, azok se tudják felmérni, hogy mekkora. Én se. Egyre kisebbnek érzem magam. Egy darabig csak a düh könnyei szöknek szemembe, mint József Attila szobránál a csípős hidegben. Aztán nem tudom mi lesz. El kell menni innen.Vagy felrobbantani, ami van. Vagy felrobbanni. Vagy újraszületni. Vagy újjászületni.
Mielőtt közreadom a levelet, szeretnék üzenni a levélíróknak. És mindenkinek, aki a levél olvastán úgy érzi, hogy ezt nem tehetik meg velünk, vagy ha mégis, akkor felelőssé válunk azért, ami történik. Egy-két éve igényeltem és kaptam meg a szuloiertekezlet.hu domain név használati jogát. Akkor még mást terveztem vele. Most odaadom. Annak, azoknak, akik felismerik, hogy mire való egy ilyen eszköz 2011 keserű szájízzel érkező telén, és szeretnék használatba venni.
Jöjjön akkor a levél.
Levél a Magyar Országgyűlés tagjainak
Tisztelt Országgyűlési Képviselő Asszony, Képviselő Úr!
A Magyar Köztársaság Országgyűlése 2011. november 15-én megkezdi a Nemzeti Köznevelésről szóló Törvény általános vitáját. Olyan törvénytervezetet tárgyalnak a képviselők, ami – nem túlzás – a nemzet sorskérdései között is az első helyek egyikén szerepel. A ma és holnap óvodába, iskolába járó gyereket óvodai-iskolai hétköznapjai, jövőbeni sorsa, az egész magyar nemzet boldogulása a tét. Nem véletlen, hogy minden politikai párt, minden felelős társadalmi szervezet elfogadja a társadalomkutató szakemberek álláspontját: a gyerekek nevelése-oktatása stratégiai fontosságú ügy, melyet csak tudományosan megalapozottan, a jövő alakulásának ma ismerhető tendenciái alapján, a magyar társadalom és gazdaság helyzetéből kiindulva, a modern polgári társadalom alapvető értékeit, ezek közül is kiemelve a demokrácia és humanizmus értékeit tiszteletben tartva, a nemzetközi folyamatokat is figyelembe véve lehet szabályozni.
Tisztelt Országgyűlési Képviselő Asszony, Képviselő Úr!
Az Országgyűlés előtt lévő nemzeti Köznevelésről szóló Törvény tervezete nem felel meg a fenti szempontoknak. Elfogadása esetén a magyar köznevelés rendszere egy XIX. századi nevelési koncepcióra építve, a diktatúrák világát idéző szabályozási környezetben, egy meghaladott tartalmi követelményrendszer alapján „brutálisan szelektív” iskolarendszert szinte minden elemében centralizált-uniformizált óvodai-iskolai gyakorlatot fog eredményezni.
Az ön előtt lévő törvénytervezet gyermekellenes. Ezt a korai szelekció a tehetséggondozásnak kinevezett elitképzés, a tankötelesség korhatárának leszállítása, a 16.00 óráig tartó kötelező iskolába járás a szakiskolás gyereket kizárása a Nemzeti Alaptanterv szerinti tanulásból, a tanulási zsákutcának tekinthető Hídprogram, a gimnáziumi férőhelyek korlátozása, a kisiskolák tervezett bezárása, diákjogok korlátozása, és a törvény még sok egyéb eleme alapján állítjuk.
Az Ön előtt lévő törvénytervezet családellenes. Ezt a mindenkire egyformán érvényes kötelező óvodáztatás, a mindenkire egyformán kötelező délutáni iskolába járás, az intézményes nevelésnek a diktatúrákra jellemző ideológiai indoktrináció ismételt megjelenése, a nevelő-oktató intézmények munkájába való szülői beleszólás korlátozása alapján állítjuk.
Az Ön előtt lévő törvénytervezet pedagógusellenes. Az új nevelési-oktatási rendszerben évszázados gyakorlattal szakítva jelentősen megnövelik a pedagógusok munkaterhelését, és ezzel egyidejűleg jelentősen csökkentik a jövedelmüket. Az óvodák-iskolák munkájának leglényegesebb kérdéseiben, mivel ezeket központilag határozzák meg, megszűni k a pedagógusok döntési lehetősége, megszűnik szakmai önállóságuk. Egy a diktatúrák világában, akkor is diszfunkcionálisan működött tanfelügyeleti rendszer visszahozásával próbálják meg „minőségbiztosítani” a tanári munkát.
Az Ön előtt lévő törvény nem szolgálja sem a gyerekek egyéni boldogulását, sem a nemzet egészének fejlődését. Nem csak a már korábban említett és a teljes társadalomra nézve hihetetlenül káros szelekció mechanizmusáról van szó. A kompetenciák fejlesztésének, az életen át tartó tanulási képesség fejlesztésének, a differenciált tehetséggondozási rendszernek, a kreativitás rendszerbe illesztett fejlesztésének, a szociokulturális hátrányok kompenzálásának, a pedagógus-innováció támogatásának hiánya az óvodák, iskolák elszürküléséhez, az eredményesség nemzetközi összehasonlításban is kimutatható romlásához, a magasan kvalifikált szaktudás megszerzése merítési bázisának csökkenéséhez, végeredményben a magyar gazdaság versenyképességének gyengüléséhez fog vezetni. És akkor az oktatási rendszer finanszírozásának problémáiról, a szektorsemlegességről, a világnézeti semlegességről nem is beszéltünk.
Tisztelt Képviselő Asszony, Képviselő Úr!
Hosszasan tudnánk sorolni az Ön előtt lévő törvény tervezetének hiányosságait. Terjedelmi okok ezt nem teszik lehetővé. De az eddig jelzett, szakmailag megalapozott észrevételeink alapján is indítványozzuk, hogy az Országgyűlés a köznevelésről szóló törvény tervezetéről a döntést halassza el, a szakmai előkészítő munkáját újra nyissa meg. Ezt annál is inkább kérjük, mert a törvényelőkészítés során számos jogszabályt megsértettek, a szakmai érvek és ellenérvek ütköztetésére, egy konszenzus-közeli helyzetnek a kimunkálására volt lehetőség.
Bízva felelős állásfoglalásában, döntésében tisztelettel:
a Hálózat A Tanszabadságért együttműködést vállaló civil szakmai szervezetei és szakemberei
Kelt Budapesten 2011. november 14-én