Geréb Ági születésnapjára
Egy évvel ezelőtt a Nagy Ignác utcában énekeltünk. Emlékszel? Születésnapot ünnepeltünk… De hogy? Így: Énekeljétek ki a börtönből.
Nem sejtettük akkor, hogy egy év múlva ugyanott tartunk. Ugyanott? A helyzet rosszabb: a letöltendő börtönbüntetésről szóló várható ítélet fenyegetése árnyékot vet a tavaszra, megkeseríti a téli napforduló ígéretét.
Mélységesen elkeserít a saját tehetetlenségem. Megörültem ennek a petíciónak, hogy hátha… – de két nap alatt mindössze két és félezer aláírás gyűlt össze. Minden egyes aláírás becsülni való, de – ez kevés! Mindenkinek, aki csak egy kicsit is gyanítja, sejti, pedzi, hogy itt (talán) valami igazságtalan dolog is történhet (esetleg), valami túlkapás, valami, aminek nem kéne, el kéne juttatnia, tovább kéne küldenie, meg kellene osztania ezt a petíciót azokkal, akiket elér, hadd kerüljenek az ő ismerősei is abba a helyzetbe, hogy eldönthessék, hogy érzik, érdemes-e egy percet arra szánniuk, hogy csatlakoznak az aláírókhoz, és egy másikat arra, hogy megosztják – nem az álláspontot, csupán a vélemény kinyilvánításának LEHETŐSÉGÉT – az ő ismerőseikkel is! Tehát nem kell, hogy egyetértsenek – csak hogy megadják az ismerőseiknek is azt lehetőséget, amit ők megkaptak azzal, hogy dönthetnek róla, hogy egyetértenek-e… Becsületből. Jó érzésből. Ha tetszik – születésnapi ajándékként.
Hosszan gondolkoztam arról, hogy mit gondolhatnak azok, akik nemcsak nem csatlakoznak az aláírókhoz, de azt sem teszik meg, hogy megosztják az övéikkel, hadd döntsék el ők maguk, hogy mit látnak jónak. Arra jutottam, hog a nemtörődömök és a tudatos keresztbetevők között meglehetősen széles lehet azoknak a köre, akik nem, vagy keveset tudnak arról, hogy ki ez a sajtóhírként elhíresült bajkeverő, aki az anyák kényelme és gyertyafényes abajgatása kedvéért kockára teszi a kisbabák életét, és nem fogad szót a dokiknak. Akik pedig már megmondták, hogy ne csinálja. De hiába. (A bába se a legszerencsésebb szó a magyarban, hiszen csak azt kell hozzátenni, hogy vasorrú…) Aztán eszembe jutott, mennyire meglepődtem, amikor egy Képzőművészeti Egyetemet végzett barátném azt mondta: Picasso már 14 éves korában úgy festett, mint Leonardo, és csak utána jutott el oda, hogy másképp is tudjon. Szóval amit sokan kevesebbnek hisznek, az lehet, hogy túl van rajta.
Arra gondoltam, ebből elindulva felépíthetek egy rövid átttekintést azoknak, akinek nincs ideje utánamenni. És ha elküldöd nekik, talán elgondolkodnak. Hátha feldereng nekik, hogy esetleg mégse kuruzslásról szól a történet. Íme – nem elfogultaknak, csak a megtévesztett elfoglaltaknak szóló – történet dióhéjban.
Elfajzástörténet
Egy tanára szerint Picasso már 14 éves korában zseni volt: mindent tudott a festésről, csak „később fajzott el”. Ági se bábának született. Előbb általános orvosként (1977), majd a szülész-nőgyógyászati szakvizsgát (1982) követően 17 évig (1994-ig) dolgozott a Szegedi Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán. Ötezer alkalommal élte át, hogy hogy zajlik a szülés a szülőszobában. Fokról fokra fajzott el. Pszichológia diploma az ELTÉ-n (1986), fél éves tanulmányút egy livermoore-i egy születésházba, otthonszülések szakmai gyakorlatának tanulmányozására (1990), az orvosi helyett bábai modell (a szülés vezetése helyett a szülés kísérése) bevezetése… – Ashoka-díj (Újítók a Társadalomért világszervezet ösztöndíja 1997). Aztán azt mondják, ehhez nincs képesítése, nosza, ötven évesen szülésznőnek tanul. Szülésznő oklevél, Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar (2005), diplomás szülésznő, Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar (2010), végül a Szent Inkvizíció börtöntölteléknek nyilvánítja és tömlöcbe veti (2010. október 5.) ezt háziőrizetre enyhíti (2010. december 21.), de a folytatása fenyegeti (2012 tavaszától).
Ennyi a történet. – Hm?
Oszd meg a petíció linkjét külföldi ismerőseiddel is! – hiszen Ági munkássága azok előtt nemzetközi szaktekintélyek előtt is ismert és elismert, akik a világ bábaságát tanítják. Ők már ismerik az elfajzástörténetek büntetőjogi kezelésének forgatókönyvét – ha máshonnan nem, a brit szülész-nőgyógyász doktornő Wendy Savage esete kapcsán. A professzornőt végül felmentették a vád alól, beválasztották a Királyi Szülészeti és Nőgyógyászati Kollégium tagjai közé, ma már minden elképzelhető kamarának köztiszteletben álló tagja, több egyetem tiszteletbeli doktora, sikeres könyvek szerzője.
Szabad születésnapot,
és a megszolgált, Wendyéhez hasonló szakmai elismerést neked is, Ági!