Ezekben a „nehéz napokban” egymás után születnek a felfedezések. Többnyire olyanok, amik teljesen nyilvánvalóak. Nem láttuk őket, mert annyira az orrunk előtt voltak. Tudjátok… – a fától az erdőt. Ilyen volt néhány nappal ezelőtt a live chat modellben működő vevőszolgálat jelentőségének megértése (akár Zendesk, akár nem Zendesk az ő prófétája). És ilyen volt az 5 perccel ezelőtti beszélgetésünk Csabával, amiben Csaba ismét kimondott egy mérföldkőnél is nagyobb (világítótorony) szintű igazságot: Tovább…

…add meg nekünk ma.

Ebben szeretnénk a segítségeteket kérni. Ma végre elindult azaz, hogy megszületett azaz, hogy közszemlére tétetett az író műhely honlapja www.konyvetirok.hu. A honlap arra való, hogy (könyv)íródeákokat toborozzon a Singer Magdi által vezetett műhelybe. Természetesen kinek-kinek érdemes körülnéznie a haasatáján, esetleg a tükörbe is belepillantania, hogy nem fedez-e fel valahol a közelben egy írópalántát, amelyik arra vár, hogy röpke 12 hét leforgása alatt szárba szökkenjen és gyümölcsöt hozzon. Könyv nevű gyümölcsöt. Izgalmas nem? De nem azért fújtam a Napkürtbe, hogy erre toborozzam az ismerőseiteket (habár tényleg érdemes átgondolnod, hogy kiket hívsz meg a honlap látogatására, ami abszolút ingyenes és 0-24 óráig nyitva tart vasár-és ünnepnap is), hanem azért, hogy a hírlevélírói vénával megáldottakat meghívjam, egy kis kalákázásra… Tovább…

Arra, hogy itt egy kölcsönösségen alakuló tanulás, tanulóközösség, tanulószervezet van születőben, mi sem jobb példa, mint az, hogy az agytröszt tagjai közül lehet, hogy ketten is jelentkezünk az Íróműhelybe. Én bizonyosan.

Gábort a minap megkérdezték, hogyha a felső tízezerhez tartozó ügyfelek tanácsadója (is) szeretne lenni, akkor miért nem írta már meg az első könyvét, hiszen annál jobb ajánlólevelet nehéz elképzelni. Gábor úgy mesélte nekem ezt a történetet, mintha kitalálták volna a gondolatunkat. Amikor mondtam neki, hogy bizonyára nem utasítanák őt el a Singerschool felvételijén, akkor azt mondta, hogy fontolóra veszi a lehetőséget. Tovább…

Az utóbbi időben alig törődök a naptárnak azzal a részével, ami az elgondolkodásra késztető kilátópontokat jelentette a számomra korábban. Saját évfordulóim, a családéi, az ünnepek, a rituális dátumok.

Egyre kevésbé hiszek a véletlenekben. Az sem lehet véletlen, hogy tegnap, amikor újból hírlevélírásra adtam a fejemet (igaz, ez most egy blog, de mindegy, ugyanazt a célt szolgálja), hirtelen belémhasított a felismerés, hogy nyári napforduló küszöbén állunk, közeledik szentivánéj. Annyi minden sűrűsödik ebbe a napba… (most jut eszembe, hogy a Zsuzskaline kezdete is) – és akkor valahogy felismertem a jelentőségét a mostban ennek a pillanatnak, vagy talán pontosabban fogalmazok akkor, ha azt mondom, a lehetőség jelentőségét ismertem fel. Tovább…

Képzeljétek, létrejött valami, miközben fogalmunk sem volt arról, hogy létrehoztuk. Megalakult az első innoteam. Hogy miről beszélek? – No jó, kezdjük az elején.

A Haasinno működését hónapok óta úgy tervezem (ez a „tervezem” szó nem egészen pontos, mert az egész koncepció valahogy szervesen fejlődik, alakul, úgyhogy nemcsak én alakítom őt, hanem ő is alakít engem), hogy azokat a szakértőket, akik hozzánk fordulnak segítségért, és többre van szükségük, mint coachingra, olyan csoportokba, teamekbe szervezem, amelyek a különböző kurzusokon való részvétel során együttműködő teamekké alakulnak. Ezek az innodeákokból szerveződő csoportok lesznek aztán az innoteamek. Tovább…

Magdi, akivel 3 évvel ezelőtt − közel 20 év után − elváltunk, a válás során megélt érzelmi hullámvasútról annyit írt, hogy könyv lett belőle. Tavaly novemberben jelent meg Júlia vagyok és válok címmel. Aztán a válási krízissel küzdők, a fájdalmon túllépni, a kötődést megszüntetni nem tudók, útjukon elakadók számára csoportot indított Válás és újjászületés szeminárium címen. Az első nemrég ért véget. A visszajelzések annyira pozitívak voltak, hogy hamarosan új csoportot indít. Ha van olyan ismerősöd, akiről úgy gondolod, hogy érdekelheti a lehetőség, kérlek, küldd el neki ezt a linket: VÚ szeminárium. Köszönöm.

Jól esnek a levelek, amit a búcsút követően kaptam sokótoktól. Köszönöm. Legtöbben megkérdeztétek, miért nem folytatom. Nem tudok mindenkinek külön válaszolni, de arra gondoltam, hogy József Attila két sora: „Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret”, most már érvényes erre a blogra is. Itt megoszthatom, amit tudok ebből. Tovább…

Búcsúzom az óévtől és a hírlevél címzettjeitől is. Nem leszek krónikus krónikás. Ági még nem szabad − de már eléri azokat, akikkel együtt tud gondolkodniuk és cselekedni. Ők is elérik. Ez volt a legfontosabb.

Nincs vége, sok a feladat, de így már menni fog. Hetvenhét napig mindannyiunkra szükség volt. 2011-ben többen is lesztek és kevesebben is: mindenképpen másként. Én a partvonalon kívül.

Az otthonszules.hu domain nevet felajánlom annak, aki − Ági egyetértésével − gondoskodik arról, hogy a segítségével érdemi és átfogó tájékoztatást kapjanak az újságírók és az orvosok épp úgy, mint a várandósok és családjaik. Mindenki, aki a téma iránt érdeklődik.

Köszönöm annak a négyezer olvasónak a figyelmét, akik idáig kitartottak.

Mindannyiuknak boldog újévet kívánok.

Haas György

„Énekeljétek ki a börtönből”

„Énekeljétek ki a börtönből” – írta Orsi Amerikából. Megtörtént Orsi. Mire sor került erre a hihetetlen találkozásra a börtön falának két oldalán Ági és a család – a szűkebb család és a családok családja – között, addigra már tudtuk, hogy másnap kiengedik őt. Tudtuk, hogy ha nem is korlátlan szabadságban, de az eddiginél sokkal szabadabban, szerettei körében töltheti az ünnepeket. Hogy ismét közöttünk lehet Ági, akinek a szabadulásáért, annyi, de annyi otthon és kórházban szült és született nő és férfi, család és családtag, barát és kolléga, ismerős és ismeretlen, rokon vagy szimpatizáns, szakember és laikus, jogász, újságíró, pedagógus, művész, tudós, politikus, véleményformáló, híres ember és névtelen támogató küzdött láthatóan vagy a háttérben láthatatlanul, vagy imádkozott – mindenki a maga módján. Tovább…