A Ki kérdezett? Karinthy írása. Nem verse, aminek tegnap neveztem. – Köszönöm, hogy elküldtétek, és elküldhetem. És ti is továbbküldhetitek. Mert arra való. Ahogy az Előszóból emlékszünk rá: „S fülébe súgjam: add tovább”. Mert

„Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek”

Küldöm Fodor Tamás hangján a visszahőkölésből kiszakadó kiáltást – akinek csak tudom. Tovább…

Január 22. Batthyány tér. Hadd szóljon!

Kerestem Fodor Tamás tegnapi versmondását, mert szívgyökérig hatolt. Szerettem volna megosztani élőben. Karinthy: Ki kérdezett? – de csak úgy, ahogy ő mondta, és úgy, ahogy tegnap – mert a Tiszta kezek Kossuth téri demonstrációjáról készült felvétel, s abban a vers megvan, de annak egy kicsit más az akusztikája. Tegnap úgy fénylett fel ez az üzenet, és olyan erővel, ahogy talán soha. Ha valakinek megvan a videófelvétele, kérem, küldje el.

De más is történt. Tovább…

Egyedül töltöttem az év utolsó napját. Mégsem egyedül persze, de mégis. Még nem volt ilyen. Mint ahogy olyan évünk se volt még, amilyen pár órával ezelőtt kezdetét vette. Igaz, még csak két hónap híján ötvenhét évvel ezelőtt kapcsolódtam be, de apám harminccal korábban, és ugyanezt állítja. No persze sok dolog ismerős neki abból, ami történik, de így együtt mégis semmihez se foghatónak tartja abból, amit eddig megélt. Tovább…

Egy évvel ezelőtt a Nagy Ignác utcában énekeltünk. Emlékszel? Születésnapot ünnepeltünk… De hogy? Így: Énekeljétek ki a börtönből.

Nem sejtettük akkor, hogy egy év múlva ugyanott tartunk. Ugyanott? A helyzet rosszabb: a letöltendő börtönbüntetésről szóló várható ítélet fenyegetése árnyékot vet a tavaszra, megkeseríti a téli napforduló ígéretét. Tovább…

Nem győzöm. Nem vagyok képes feldolgozni az agytikkasztó híreket. – Te hogy csinálod? Ma reggel kaptam hírt egy barátom öngyilkosságáról. Rögtön utána egy hírt arról, hogy hogyan zárja szorosra a sorait a rendőri-bírói metaszerveződés (nevezzük így) abban a koncepciós perben, ami nemcsak a néhai igazságszolgáltatás, hanem a búcsút intő jogszolgáltatás megcsúfolása is. Tovább…

Hogyan lehet tizenegyesből öngólt rúgni? – Úgy tűnik, én még erre is képes vagyok. Mert ezzel a három tizenegyessel itt fenn garantáltan sikerül elintéznem, hogy a Napkürt blog hosszú idő alatt összegyűlt, háromezres olvasótábora alaposan megcsappanjon. Tovább…

Nem tudom mi ez: talán az információ devalválódása. Annyi inger, annyi hír, levél, hírlevél, üzenet, chat, sms, skype, üzenőfal, közösségi oldal, telefon, újsághír, rádió, tv, odavetett információ Tovább…

Nem tudtam, merre van, amit keresek, csak tapogatóztam ebben a gomolygó ködben. Néha oszlani látszott, de a napot nem láttam. Csak bele-belefújtam ebbe a kürtbe… – reméltem, hogy egyszer majd átdereng a ködön, a felhőkön, látni fogom, hogy hol vagyok, kik vesznek körül, merre tartok… Tovább…

– a saját sorsunkat” – mondta az előbb a szónok a Szabadság téren. Nálunk ma lépett ki az utcára. A Gödörben kezdődött, és most itt a téren folytatódik. Még tart, amikor ezeket a sorokat írom. De micsoda? Tovább…

2004-ben, amikor Ina May Gaskin Magyarországra érkezett, első útja Semmelweis szülőházához vezetett a mai Semmelweis Múzeumba. Többet tudott róla, mint én. Akkor tudtam meg, hogy Semmelweis a példaképe. – Tavaly októberben Szombathelyen találkoztunk legközelebb. Akkor már Ági fogoly volt. Ina May üzent velem. A szolidaritását küldte Áginak. – Idén alternatív Nobel díjat kapott. Feldmár András hozzá szóló levelében azt írja, bizonyára hallott a magyar úttörőről… – Nemcsak hallott. Ismerik és tisztelik és kölcsönösen megbecsülik egymást. Ugyanazt a hivatást űzik a legmagasabb művészet szintjén. Tovább…