Ma azt álmodom, hogy annak kell odaadnom magamnak, ami jön. Ami éppen szembejön. De nem kapkodva, hanem teljesen. Nem én csinálom a programomat, hanem a kihívás, és az arra adott felelet formálja az életemet, formál engem. A hagymavágás, a facebook üzenet, a kéregető hajléktalan, a mosolytalan lány a szemközti ülésen, a gyerekek sírása, a váratlan telefonhívás, a cikk, amit olvasok, minden, ami ér, az a jelen, és én választhatok, mindig választhatok, hogy a jelenben vagyok-e, vagy a múltban, vagy a jövőben. Tovább…

E hazában ha ütsz tanyát,
hétszer válaszd meg a javát!
Egyszer azt, ki késznek látszik,
egyszer ki erőset játszik,
egyszer azt, ki felkent szónok,
egyszer ki bölcs, bár nem szólott,
egyszer azt, ki koma, sógor,
egyszer azt, ki szájon csókol.
Megvolt a hat, de mire mégy?
A hetedik te magad légy!

Tovább…

[Ez a bejegyzés a Csend-ülők csoportján belül használt felületen jelent meg.
Ide csak ma, június 23-án – az eredeti keltezés megtartásával – emeltem át,
hogy az aktuális bejegyzés egyik háttéranyagaként bemutathatóvá váljon.]

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

Van-e élet a T. Házon – azaz a parlamenti pártokon – kívül? Olyan élet, ami hatni képes a politikai kultúrára és változásaira? Igaz-e, hogy csak pártként van lehetőségünk részt venni a demokratikus világ újraalkotásába, vagy fordítva: éppen azzal szalasztanánk el a valódi változ(tat)ás lehetőségét, ha ezt az utat választanánk? Tovább…

Vasárnap továbbadtam a facebookon két egymás mellé helyezett fényképet. Egyik 1918-ban készült, a másik 2012-ben. Szegényesen öltözött embereket láthatók a képeken, akik a Teleki téren állnak hosszú sorban – 94 évvel előbb és utóbb. A megdöbbentő képpár Tovább…

…hagyják el újszülött kisbabájukat? Tovább…

Meghalt a nagypapa. A család tanácstalan volt: nem tudták, mit mondjanak a hét éves Krisztinek. Végül azt mondták, hogy elutazott. Eljött a karácsony este. Kriszti mindenkinek készített valami ajándékot a fa alá, amit becsomagolt. Napónak is. A család sorra bontogatta Kriszti feldíszített dobozait – végül nagyapóé is sorra került. A doboz üres volt. Tovább…

Nóra honlapjáról

„Intim dolgok ezek, nem tartoznak másokra” – hallom nem egyszer. De kik azok a „mások”? Minden bejegyzésem után megindul a listálkodás, újabb és újabb olvasók döntenek úgy, hogy no, most már tényleg elég volt, s iratkoznak le – és akik csak a digitális papírkosárba gyűretik a drótfoxival, azokat nem is látom. Tisztulás van. Innen, s itt. Tovább…

Nincs, amit hozzátehetnék.
Nincs, amit elvehetnék belőle.
Csak egyet tehetek.

Elküldöm.

x

Andrassew Iván távoli naplója
2012. június 9. szombat

Szívszorítóan hűvös

Nem vagyok se közgazdász, se közszolga. Bár egyre kevésbé vagyok biztos benne, hogy tudom ki vagyok. Hogy tudnám, amikor azt se tudom, hogy mi van körülöttem, mert csak annyi biztos, hogy az nem, amit hittem. Az orrom előtt, egymás orra előtt gyalogolunk bele valami elképzelhetetlen helyzetbe. Akadnak, akik figyelmeztetni próbálnak rá, de a hangjukat elnyomja a zaj. Tovább…

Ma hét éve született – örökre szól.

Mit
írjak
drága
lányok,
szeretők,
édesanyák,
kicsi lányaink,
pajkos tündérek,
igéző boszorkányok,
párkák, szálakat szövők,
öletekből kiengedők, ölelők,
ölbe vevők, öblös öbölbe várók,
asszonyi sorsotokkal sorsom igézők,
gyönyör és fájdalom nővérei s asszonyai?
Őrizzétek meg a test bölcsességét a világnak,
a sejtszintű tudást, amit a férfi nem ismer.
A titkot, ami el nem éghet a máglyán.
a szépséget, a fény testvérhúgát,
mit Prométheusz nővéreiként
loptok a világba örökké.
őrizzétek a reményt
pillantásotokkal
kicsi lányaink,
édesanyák,
szeretők,
lányok,
drága
nők
Ti.

Haas György